szerda, június 29, 2005
mai napi körút: városban voltam kicseréltetni bátyám szaros nadrágját. ő nem képes ezt elintézni, pedig az övé lenne ez. mivel én fizettem érte, ezért az én pénzem bukott rajta, ugyanis a szarrágó kapitalista társadalom miatt nem adnak vissza pénzt, hanem bármikor levásárolható bónt adnak helyette. anyám reakciója: de hát úgyis jársz oda vásárolni. ja, félévente egyszer. hazafelé meg azt hittem, h megszakadok a röhögéstől. igazából befelé is meg akartam szakadni, bár az a hasfétisből akada. kész öngyilkosság ienkor a városban járkálnom. szóval hazafelé felszállt az egyik járműre. várok, h induljon, közben felszállt egy "tarisznyás" csaj. leült, és hamar észrevette az ülésen mellette heverő gazdátlan tollat. épeszű ember mit csinál? kidobja, vagy rá se hederít. ő bezzeg felvette, megnézte, a kezén kipróbálta, h működik-e, majd visszarakta. gratulálok, én meg nem bírtam ki röhögés nélkül. írtó vicces volt. hazajöttem, elkezdtem csinálni egy mókát, közben már korog a gyomrom, megint éhes vagyok. aztán elmentem Brigihez levágatni a hajam. mindig jobbnak gondolom őt, de nem baj, így is aranyos csaj. meg hát ugye mindig van nála vmi jóféle nőstény. szóval fent minimalizálódott a szőr, holnap majd lent (a fejemen lent) nullázom le.
